A koszorú kör alakja a keresztények számára Isten sosem múló szeretetét, az örökzöld ágak pedig a reményt és az életet jelképezik. A gyertyák a fény növekedését, Jézus eljövetelét mutatják. a protestánsoknál a piros, a katolikusoknál a három lila és egy rózsaszín gyertya használata jellemző, de elfogadott az is, hogy mind a négy lila színű. A lila és a rózsaszín liturgikus színek, amelyek a katolikus egyház szertartásain, például a szentmiséken használt textíliákon jelennek meg. A színeknek megvan a maguk jelentése, kapcsolódnak egyes liturgiákhoz és az egyházi év bizonyos időszakaihoz is. A hagyományos adventi koszorún az első, a második és a negyedik vasárnapon lila gyertyát gyújtanak. A lila (viola) az advent és a nagyböjt árnyalata, bűnbánatot, szent fegyelmet és megbocsájtást sugall. Visszafogottságra, befelé tekintésre inti az embereket. A rózsaszín az öröm színe, így a harmadik, azaz az örömvasárnap (gaudete vasárnap) gyertyája. Az Úrral való találkozás örömét hirdeti a hívőknek. A gyertyák mellé fogalmakat is rendeltek, így a három lila is más-más üzenetet hordoz. Az elsőhöz a hit kapcsolható, a másodikhoz a remény, a negyedikhez pedig a szeretet. Mindemellett a római katolikus hagyomány a gyertyákhoz személyeket is rendel. Az elsőhöz Ádámot és Évát, akiknek elsőként ígérte meg az Isten a megváltást, a másodikhoz a zsidó népet, akikben reményt ébresztett, hogy közülük származik majd a Messiás. A harmadikhoz Szűz Máriát, aki megszülte Jézust, a negyedikhez Keresztelő Szent Jánost, aki hirdette Jézus eljövetelét.

Az első adventi koszorút Johann Heinrich von Wichern evangélikus lelkész és szociális munkás, a Németországi Protestáns Egyház belmissziójának megalapítója készítette. Hamburgban munkásgyerekek között hitoktatóként szolgált, és itt mélyen érintették őt azok a rossz szociális és higiéniai körülmények, amelyekben az ott lakó gyermekek éltek. Hogy szemléltesse a gyerekeknek, hogy az egyre sötétebb és hidegebb karácsonyváró időszak egyben a fény felé vezető utat is jelenti, Wichern 1838-ban – az akkori adventi napoknak megfelelően – huszonhárom gyertyát helyezett el az orgona körül, és mindennap meggyújtott még egy újabbat. Egy évvel később, 1839-ben huszonnégy gyertyát erősített egy régi hintó nagy, örökzöld ágakkal feldíszített fakerekére, amelyből négy vastag, fehér a négy adventi vasárnapot jelképezte, húsz kicsi piros pedig a hétköznapokat. 1839-ben szerdára esett december 25-e, ezért az adventi időszak abban az évben huszonnégy napos volt. Ez volt az első adventi koszorú.

Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel. Hallgassunk az eszünk mellett a szívünkre is. Engedjük el múltbéli sérelmeinket, bocsássunk meg másoknak, és hagyjuk, hogy megszülessen szívünkben a remény, és a tiszta, feltétel nélküli szeretet.

Ahogy a koszorú, és a közeledő téli napforduló egyaránt – az egyre növekvő fényre emlékeztet bennünket, arra, hogy a sötétség nem tart örökké, a világosság mindig utat talál hozzánk. 

A ma reggeli misén a hagyományokhoz híven az adventi koszorú negyedik, a szeretetet jelképező gyertyáját Prof. Dr. Wikonkál Norbert Miklós főigazgató gyújtotta meg az ÉPC-Honvédkórház kápolnájában. A misét Nagy Ferenc Endre százados katolikus tábori lelkész celebrálta.